Hogyan lehet átalakítani az oktatást úgy, hogy közben működnie is kell?
Az oktatás átalakítása nem állhat le a működés: szeptemberben az iskoláknak nyitniuk kell. Ezért a magyar köznevelés reformja változásmenedzsment-szempontból az ország egyik legbonyolultabb szervezeti projektje lehet.
Egy gyárban le lehet állítani egy gyártósort, egy cégnél el lehet adni egy üzletágat, de az oktatásban nincs ilyen lehetőség: szeptemberben ki kell nyitni az iskolákat, a pedagógusoknak órákat kell tartaniuk, az intézményeknek működniük kell akkor is, ha közben magát a rendszert alakítjuk át. Ezért a magyar köznevelés előtt álló átalakulás nem csupán oktatáspolitikai kérdés, hanem változásmenedzsment-szempontból az ország egyik legnagyobb és legbonyolultabb
szervezeti projektje lehet.A kérdés nemcsak az, milyen legyen az új rendszer, hanem az is, hogyan jutunk el oda úgy, hogy közben a jelenleginek minden nap működnie kell. Egy új modell megtervezése önmagában is komoly szakmai feladat, de a legtöbb nagy átalakítás nem a cél megfogalmazásánál bukik el, hanem valahol odafelé. Ki miért felel az átmeneti időszakban, mit változtatunk először, mihez nem nyúlunk egyelőre, hogyan tartjuk fenn a működés biztonságát,
mit mondunk a több tízezer érintett munkatársnak, és ki viszi végig az egészet?Ezek gyakorlati vezetői problémák. A célállapotot könnyebb megrajzolni, mint az odavezető utat. A meglévő rendszert nem lehet egyszerűen lecserélni azzal, hogy rossz: abban emberek dolgoznak, tudás és tapasztalat halmozódott fel, és ezekre az új rendszer működéséhez is szükség lesz. Ha a reform első üzenete az, hogy minden eddigi rossz volt, az indulásnál ellenállást teremt.
