Akik megtartanak minket – Bagyó Sándor
Bagyó Sándor vízimentő, a legnagyobb hazai civil vízimentő-egyesület alapítója közel negyven éve foglalkozik vízimentéssel. Szerinte a segítés kultúrája és a felkészültség kulcsfontosságú a vészhelyzetek kezelésében.
Bagyó Sándor vízimentő, a legnagyobb hazai civil vízimentő-egyesület alapítója, a Nemzetközi Vöröskereszt vízimentő-oktatója és az ILSE oktató-trénere. Több mint tíz évig dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál, és 1988 óta, közel negyven éve foglalkozik vízimentéssel. A szakember szerint a mentési folyamat riasztástól a biztonságba helyezésig tart, és a hivatásos szervezetek mellett a magánemberek is sokat tehetnek a segítségnyújtás kultúrájának fejlesztéséért.Bagyó
Sándor kiemelte, hogy az edukáció sokat változott az elmúlt évtizedekben. Korábban a laikusoknak azt tanították, hogy ne próbálkozzanak újraélesztéssel, ma viszont már azt hangsúlyozzák, hogy a legrosszabb, ha valaki nem tesz semmit. Azt tanítják, hogy bármit és bárhogy is tesz az ember, cselekedjen, mert a semminél minden többet ér. A higgadtságot a tudás és a gyakorlat biztosítja, de fontos elkerülni a felszínes rutint, ami hibákhoz vezethet.A
szakma régi mondása szerint: állj meg, végy egy levegőt, gondolkodj, cselekedj. A mentés során a csapatmunka elengedhetetlen, és mindenkinek ismernie kell a saját szerepét. A jó csapatmunkához pontos kommunikációra van szükség, amelyhez adóvevők, radarok, telefonok és távcsövek is segítséget nyújthatnak. Bagyó Sándor szerint a mentés tapasztalatai visszahatnak a magánéletre is: kevésbé tolerálja a tétovázást, és határozottan tudnia kell, ki ő és hova tart.
