Terták Elemér: A vagyonadó kialakítása kapcsán mit érdemes átgondolni?
Terták Elemér szerint a vagyonadó vitáját nem érdemes leegyszerűsíteni: a valódi kérdés, mekkora összterhet viseljen a tőke, és milyen típusú adók a leghatékonyabbak. A tőke súlya nőtt, adóterhe viszont csökkent.
Terták Elemér a kaliforniai milliárdosadó-vitát kiindulópontként használva amellett érvel, hogy a vagyonadó kérdését nem szabad leegyszerűsíteni a „legyen vagy ne legyen” dilemmára. A valódi kérdés, hogy összességében mekkora adóterhet indokolt a tőkére hárítani, figyelembe véve a tőke minden adónemét, majd hogy milyen típusú tőkeadókat alkalmazzanak, és hogyan alakítsák ki azokat a leghatékonyabb bevétel érdekében. Szerinte senki véleményét sem szabad elfogadni, amíg maga is végig nem
gondolta ezeket a kérdéseket.A szerző rámutat az ellentmondásra: a teljes vagyon a fejlett országokban a GDP hatszorosát-hétszeresét is kiteszi, a tőke adóztatásának aránya a teljes bevételen belül viszont csökkent, míg a munka adóztatása emelkedett. Ezt a tőkemobilitás növekedése magyarázza, de túl egyszerű lenne a tőkemenekülés veszélyével lezárni a vitát. Inkább azt kell vizsgálni, hogyan alakítható ki a tőkeadóztatás úgy, hogy ellenállóbb legyen a tőkemeneküléssel szemben, mivel az
adóalap változékonysága nem természeti állandó, hanem az adórendszerek kialakításának következménye.A cikk kitér a tőkejövedelem-adó és a nettó vagyonadó közötti választásra is. Utóbbi mellett szól, hogy jobban jutalmazza a sikeres befektetőket, és kiküszöböli a realizálási időponttal való manipulációt. A vagyonadó ellen felhozott érvek – az alacsony likviditás vagy a „luxusvillában élő szegény özvegyasszony” esete – kezelhetők a fizetés elhalasztásával vagy természetbeni lerovással.
